Mikor megszülettél végre,
Édesanyád felnyúlt az égre,
A csillagfényt szemedre
Rálehelte lágy szeretve;
Utána vett kézbe.

Tiszta napsugárral mosdatott,
Bár a nap még alhatott...
Karja ringató,
Nyugodt, mint a tó,
Mely nem szív vihar-illatot.

Álomba merít puhasága...
"Aludj, pihenj, édes, drága..."
Vízcsepp koppan
Finom halkan;
Kinn zápor hull a fákra.

Féltve oldalra pillant:
A kis virág épp kipattant;
Piros bimbó,
Apró hintó
Ajkad; sóhajt, s szippant...

Lelketek összesimul csendben.
Te elalva; õ még ébren;
Itt ketten;
Ott, ketten
A szeretet - rengetegben.